Elmélkedés a továbblépésről
„A továbblépés nem csak azt jelenti, hogy továbblépsz egy másik – gyakran ugyanolyan – kapcsolatba. Hanem azt, hogy elmozdulsz abból a lelkiállapotból, amely életre hívta, és fenntartotta azt a kapcsolatot. A továbblépés egy belső gyógyulás, amelyben magad felé lépsz és nem egy újabb kapcsolatba menekülsz. A híres folyós példával élve: Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. De mi lenne, ha ahelyett, hogy már megint tapicskolsz abban a zavaros, hideg és sötét folyóban, inkább hátat fordítanál neki, hagynád a francba az egészet, és elmennél a tengerpartra nyaralni?”
A fenti sorokat R.Kövér Balázs kedves barátom Facebook posztjában olvastam, ennek kapcsán született bennem néhány gondolat:
A magam részéről hiszek abban, hogy önmagunkon belül teremtjük meg a korlátozásainkat és a szabadságunkat is. Azután ez az, ami megjelenik a minket körülvevő világban is, a kapcsolatainkat is beleértve. Szóval az én értelmezésem szerint az én világomat én teremtem, és bár alapvető emberi igényünk a kapcsolódás, mégis érdemes ébernek lenni arra, hogy mikor bújok el önmagam elől a másikkal való “együttben”. Valami egészen különleges dolog, és igazán felemelő tud lenni, ha képes vagy választani valami mást. Ehhez viszont bele kell lépned a teljes potenciálodba, kapcsolódnod kell ahhoz az erőhöz, ami benned él, a benned lévő “isteni” részedhez.
Lehet, hogy elfelejtetted, vagy egyszer rég elhitted, hogy nem vagy rá képes, de hidd el, ott van. Jelen van, az életed, a lényed része születésed óta. A kapcsolódáshoz, ahhoz, hogy ezt az erőt integrálni tudd magadba, mindenek előtt magadra kell találnod, el kell jutnod a saját belső békédhez, az igazi önvalódhoz, mert csak akkor tudsz igazán szeretni, és kapcsolódni álarcok és játszmák nélkül...
Az pedig igazi csoda, ha ezt két ember képes megtenni anélkül, hogy kilépne az adott kapcsolatból. Fájdalmas tapasztalataim vannak, de mégis elvakultan hiszek abban, hogy működhet ez a fajta továbblépés, akár egy adott kapcsolaton belül is. Hogyha két ember képes megtenni, hogy egyensúlyba kerül önmagával, akkor szükségtelenné válik a szakítás, és a továbblépés másik kapcsolatba- annak az illúziójával, hogy majd más mellett könnyebb lesz- mivel együtt még nagyszerűbbé válhatnak azáltal, hogy kilépnek az együtt vagy külön- külön megélt fájdalomból, csalódottságból, haragból, neheztelésből, és szeretettel fordulnak elsősorban önmaguk felé, majd egymás felé...na ez aztán az igazi teremtés nekem.
A “tengerpart”-ot én képletesen értelmeztem, ahová bármikor mehetek, ha az adott helyzet nem is teszi mindig lehetővé, hogy élőben elutazzunk oda, akkor legalább lélekben.
Nekem a tenger az élet, a szabadság, az öröm....ehhez tudok kapcsolódni bárhol, bármikor, csak rágondolok és azonnal ott vagyok. Ott valamivel könnyebben megélem a kapcsolódást, az egységet, hiszen milyen nagyszerű dolog is kapcsolódni a vízhez, ahhoz az elemhez, amiben magunk is felkészültünk az életre????
Te mit gondolsz erről? Oszd meg velem a gondolataidat, várlak a Facebook csoportomba, JELENTKEZÉS ITT
Támogató szeretettel várlak egyéni konzultációra, vagy bármely tanfolyamra, önismereti workshopra a NézőpontVáltás Önfejlesztő Központba.
Összegyűjtöttem néhány kedvencem, melyekkel találkoztam az évek alatt és megérintették a lelkemet, itt találod őket:
Írások, versek az életről, tudatosságról, szeretetről
Idézetek az életről, tudatosságról, szeretetről
Hogyha tetszett az írás, gyere olvasd el a következőt is, és ha kíváncsi vagy milyen programokkal várlak a közeljövőben, kövesd be az NézőpontVáltás Facebook oldalát IDE KATTINTVA, nehogy lemaradj arról, amelyik érdekel:)
Öleléssel,
Csilla