"Minden egyes emberi lény időben és térben korlátozott része annak az egésznek, amit mi „Univerzumnak” hívunk.
Az ember önmagát – érzéseit és gondolatait – úgy tapasztalja meg, mint egy olyan dolgot, ami elkülönül a többi dologtól – ez egyfajta optikai érzékcsalódása a tudatosságának. Ez a káprázat vagy érzékcsalódás egyfajta börtön számunkra, ami saját személyes vágyainkra és néhány hozzánk közel álló személyhez történő ragaszkodásra szűkít le bennünket.
A feladatunk az kellene legyen, hogy kiszabadítsuk magunkat ebből a börtönből, mégpedig azáltal, hogy együttérzésünk körét kiterjesztjük úgy, hogy átöleljük az összes élő teremtményt és az egész természetet a saját gyönyörű valóságában.
Senki sem képes erre teljesen, de maga az erre irányuló próbálkozás része a megszabadulásnak, és a belső biztonságérzet alapja.”
Albert Einstein