Teraszmorzsák
Kint ülök a teraszon. Kortyolom a kávém. Hallgatom az autók zaját, a madarak énekét, a fák levelének suhogását, és elönt a hála. Béke van bennem. Most magam vagyok. Most magammal vagyok...
...és közben egyetlen mondat van csak a fejemben: Most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Túrmezei Erzsébet írásának egyik sora ez, mely ehhez hasonló pillanatokban tör fel bennem.
Közben eszembe jut, milyen is volt amikor először elöntött ez az érzés... Évekkel ezelőtt Debrecenből autóztam hazafelé egy olyan képzésről, ami alapjaiban változtatta meg az élethez való hozzáállásomat. Ki voltam merülve, de mégis jól éreztem magam. Újabb megértésekkel, tudással vágtam neki a hazaútnak.
Elindultam, és mivel teljesen logikátlan döntés lett volna kerülni csak azért, hogy autópályán jöjjek haza- amin általában közlekedni szoktam- a 47-es főút felé vettem az irányt. Az út alatt volt alkalmam egy kicsit lelassulni, gondolkodni, összegezni a hétvége összes tapasztalatát, és közben nézni a tájat. Közben észrevétlenül maradtam egyedül. Se előttem, se mögöttem, de még velem szemben sem jött senki azokban a percekben. Csak én voltam ott, az út, és miközben a lenyugvó nap sugarai lágyan simogatták az arcomat, felcsendültek fülemben az ismerős sorok......és ott, abban a pillanatban megéreztem az Isten/ az Élet/ a Teremtő/ az Univerzum végtelen szeretetét magamon belül. Emlékezetes pillanat volt, és azóta egyre könnyebben idézem fel AZT az érzést magamban, amihez előtte hozzá foghatót talán még soha sem éreztem.
Nem ismertem ezt az érzést akkor, amikor a mindennapok feladatai szinte bedarálták a lelkemet. Kiszakítva magam ebből a káoszból lassan magamra találok, és megtanulom mit jelent ÖNMAGAMon belül boldognak lenni, és azt hiszem, hogy mégis tudom- valahol mélyen legbelül-, hogy az egyedüllét fájdalma mögött mégis ott rejtőzik a TELJESSÉG. Ezen az úton haladok, hogy lassan, morzsánként leljek rá...mert az élet megadta azt a kegyet, melyben megélhetem ezeket a perceket."
Bemásoltam ide a teljes verset, hogyha kedved tartja, elmerülhess benne magad is:
Túrmezei Erzsébet. Ha nem teszek semmit sem
"Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten."
Te mit gondolsz erről? Oszd meg velem a gondolataidat, várlak a Facebook csoportomba, JELENTKEZÉS ITT
Támogató szeretettel várlak egyéni konzultációra, vagy bármely tanfolyamra, önismereti workshopra a NézőpontVáltás Önfejlesztő Központba.
Összegyűjtöttem néhány kedvencem, melyekkel találkoztam az évek alatt és megérintették a lelkemet, itt találod őket:
Írások, versek az életről, tudatosságról, szeretetről
Idézetek az életről, tudatosságról, szeretetről
Hogyha tetszett az írás, gyere olvasd el a következőt is, és ha kíváncsi vagy milyen programokkal várlak a közeljövőben, kövesd be az NézőpontVáltás Facebook oldalát IDE KATTINTVA, nehogy lemaradj arról, amelyik érdekel:)
Öleléssel,
Csilla
