Stabilitás a változásban avagy Mit tanulhatunk a természettől?
Március van. Túl vagyunk a téli napfordulón, lassan kitavaszodik. Hosszabbodnak a nappalok, a fagyokat felváltja a napsütés. A természet a maga módján készül a változásra, mit sem törődve a megváltozott helyzettel, korlátozással...
...mert az élet él, és élni akar.
Mennyi bölcsesség van ebben a pár mondatban! Az élés, a létezés igazi csodája mindaz, ami a természetben lehetséges.
Mégis mi magunk mégis korlátozásként éljük meg ezt az időszakot.
Pedig a természet követi sajátságos rendjét.
"A spiritualitás számomra lélektudatosság. Annak elfogadása, hogy nem csak egy test vagyok. Hit abban, hogy szüntelen kapcsolatban állok egy magasabb rendű információs mezővel/ térrel/ tudatossággal, s ez képes számomra olyan rálátással lenni az életemre, amit néha az elmém felfogni sem képes.
Létezőként része vagyok a Mindenségnek és a valóságnak nem csak egy szeletét élem.
A korábbi idők korlátait átlépve lépésről-lépésre haladok előre.
Minden pillanatban megnyitom az élet egy újabb kapuját. Szabad vagyok."
Öleléssel,
Csilla